Amennyiben azért kattintottál volna ide, mert azt hitted, hogy ez az iromány is majd a koronavírus statisztikáit taglalja majd, úgy közlöm veled, hogy rossz helyen jársz. A témát számszakilag egyáltalán nem áll szándékomban érinteni, és egyébként is csak érintőlegesen...csupán összehasonlítás céljából. Nos, Isten lássa lelkem, igyekszem minél tisztábban és érthetőbben fogalmazni - biztosan tudom, hogy ennek ellenére lesz majd, aki félreérti a mondanivalóm, mert félre akarja érteni. Azért remélem sokaknak "átmegy" majd az üzenet, és beteljesíti küldetését.

Péntek van és 13.-a, és már megint szürke, szottyadt idő. Ennyit arról, hogy majd a napon begyűjtöd a szükséges D vitamin mennyiséget! Ilyen időben max egy jó kis náthát lehet benyalni, meg némi rossz kedvet hozzá, ha hajlamos vagy ilyen kórságok összeszedésére. Jöjjön most a koronavírusos rész, hogy ezen is túl legyünk. Igen, azt is összeszedheted / szedhetjük. Bár bevallom attól kevésbé tartok, mint az emberi hülyeségtől; mert bizony az sokkal, de sokkal veszélyesebb. A betegségek terjedése tekintetében is, meg úgy általában is. A tömeghisztéria gazdaságokat és kapcsolatokat vághat haza. 
Tegnap voltam a heti / havi bevásárlást intézni. Nem mert bepánikoltam, hanem mert elfogytak itthon dolgok. Dolgok, amiket mindig megszoktam venni, és amire mindig szükségem is volt / van. Nem tudtam, hogy sírjak vagy röhögjek, mikor a drogériában a szappanos sorhoz értem. Nem vagyok se tisztaság, se kézmosás mániás, de azért az anyukám a normál, alapvető higiéniára nevelt minket, mind a lakás, mind a személyes higiéniánkat illetően. Ergo a napi tisztálkodás (zuhany / fürdés) alap, ill. a napi többszöri kézmosás. Nem csak wc után, hanem, ha koszos lesz a kezem, vagy csak annak érzem, ha ehhez-ahhoz nyúltam. Dolgoztam olyan helyeken, ahol feltűnt, hogy mások e téren egész máshoz vannak szokva, avagy nem szokva. 
Külföldön is vannak olyan nációk, akik például felÁLLnak a wc ülőkére (nyugat európai országokban). Sok a bevándorló. Különbözőek a kulturális és szokásbeli jegyeink, annyi szent. A tisztaságra való igényeink meg még inkább. Aztán rengeteg olyan emberrel találkoztam, még nálam magasabb pozíciókban dolgozókkal is, akik pisilés után sosem mostak kezet. Azt is tudom, hogy nem is divat náluk a mindennapi fürdés...csak amolyan cicatisztálkodást nyomnak. Na mindegy...nem is ez a lényeg itt kérem szépen. Hanem, hogy nagyon sok helyen, és nem csak a fejlődő ország népeinél erősen hiányosak ezek a higiénés igények, szokások. Szóval én elkezdtem sokkal sűrűbben kezet mosni, fertőtleníteni, és ha csak ki nem fogytam a munícióból, vagy el nem felejtettem eltenni...mindig hordtam magamnál zsebkendőt, nedves törlőkendőt, esetleg kézfertőtlenítőt.
Aztán tegnap ott álltam a szappanos sorban, és mit látok? Készlethiány! De miből? A nyomós tetejű folyékony szappanból! Az emberek bepánikoltak...sorok állnak a patikákban, és megy a hiszti, hogy miért nincs kézfertőtlenítő (van, aki azt sem tudta eddig kb. hogy ilyen is létezik). Ott toporgott pár ember a sorban, és kereste a pumpás folyékony szappant, de eszükbe nem jutott volna megfogni az utántöltőt, vagy a hagyományosat. Morbid és nem szó szerint véve értendő, de erre szoktam azt mondani, hogy "megérett a világ a pusztulásra". Emberek, tényleg ilyen hülyék vagyunk?!  Amúgy a kézkrém miért nem fogy? Vagy pl. a textil rongyok? Hypo? Fertőtlenítő tisztítószerek? Hogy-hogy abból ennyi van? 
Én fogtam hoztam is az utántöltőt, meg a sima szappant itthonra, mert elfogyott. Meg a szokásos tisztítószereket. A TISZTASÁG a lényeg, és a higiénia. Ha meg valaki neki áll 6x többször kezet mosni meg fertőtleníteni a tagjait, mint eddig tette...képben van vele, hogy brutálisan szárítja majd a bőrét? Kellene hidratálni. Belsőleg vízzel, kívül meg krémmel.
A rongyok azért is nagyon jók, mert fogod és ha már nem tiszta...megy a mosógépbe vagy a tűzre és kimosod / elégeted mit tudom én. Viszont egyetlen embert sem láttam a bevásárlás alkalmával, aki az összefogdosott bevásárlókocsit, vagy kosarat megtörölte volna, mielőtt hozzányúlt, egyet sem, aki saját szatyorral érkezett és távozott...sőt olyat sem, aki miután elvette a piszkos pénzt, mert az bizony igazi bacitenger...h utána megtörölte volna a kezét. Ezek az emberek, akik telepakolják a kosarat fertőtlenítőszerrel, meg folyékony szappannal. Ugyanezek nem gondolják végig, hogy mi mindent fogdosnak össze, ami után ha ennyire be vannak szarva a vírustól...kurvagyorsan kellene kezet mosniuk / fertőtleníteniük.
Ezeknek az embereknek valószínűleg nem csak konzerveket, lisztet, cukrot kellene vennie nagy tételben, hanem működő agysejteket is.

Anya vagyok. Van egy 1 év 2 hónapos kislányom. Elmegyünk vele boltba ugyanúgy, mint eddig. Ahogy eddig is, most is kerülöm a tömeget. Ha korona vírus van, ha influenza, ha náthásnak tűnő embereket látok a környezetünkben, azokat kerülöm így is úgy is. A gyerekem kezeit is meg szoktam törölni, sőt ha beleteszem a bevásárlókocsiba...előbb a kocsit törölgetem át!!! mielőtt beletenném. Azokat a részeit, amiket a gyerek megfogdos. Azt tudtátok egyébként, hogy a legtöbb fertőtlenítőszernek 30-60 másodperces hatóideje van? Szóval ha lefújtad, törölted a motyókat...utána a bacik még nem nyúlnak ki azonnal?! Erre is érdemes lehet ügyelni. 
Meg bármilyen vírusfertőzés tekintetében arra, hogy sokkal könnyebben elkapjuk, és jobban megvisel minket, ha gyengébb az immunrendszerünk. 
Fontos lenne a megfelelő mennyiségű vitamin és ásványi anyag bevitel (na erről kisregényt tudnék írni megint csak). Mindig kellene figyelni a tisztálkodásra, és a háztartásunk, tárgyaink tisztán tartására. Nem csak most, mikor ránk próbálják hozni a frászt. MINDIG jöhet egy újabb vírus. Nem kell steril körülmények között élni...az pont az ellenállóképességünket vágná haza, de azért az alap higiénia fontosabb kellene, hogy legyen folyamatosan, állandóan!

- TISZTASÁG
- VITAMINOK - ERŐS IMMUNRENDSZER

Ez tényleg csak most lett ilyen fontos?

Ha Anya vagy, akkor egyébként már van némi elképzelésed arról, hogy milyen a karantén. Mikor kirekesztettnek érzed magad. Mikor úgy érzed, hogy kicsit kiszakadsz a világodból. Hiába van a gyermeked melletted, ami csodálatos. Hiába rajongsz a gyerekeidért és imádod a férjed. Furcsa hónapokon, éveken keresztül otthon lenni. Nem muszáj bent ragadni, de sokszor rákényszerül az ember. Vannak ilyen időszakok egy kisgyerekkel; de még csak nem is a bezártság a baj igazán. És nem! Attól, hogy ezt kimondod, még nem leszel szar anya! Nem baj, ha kimondod, hogy néha nem tudod, hogyan kezelj helyzeteket. Nem vagy rossz attól, ha azt érzed, hogy bárcsak néha a figyelmed nem mindig csak és kizárólag másokra kellene, hogy irányuljon. Sőt, még attól sem jutsz a pokolra, ha néha jól esne egyedül lenni, ha néha szeretnél kicsit szabadon azt tenni, ami jól esik. Nehéz ügy ez, mert néha jól esne kiszakadni akár 30 percre is az anya szerepből. Aztán, ha sikerül, olykor azon kapod magad, hogy lelkiismeret-furdalásod van. Pedig nem kellene, hogy az legyen! 
Aztán van, hogy Anya beteg. A nátha is tré...de én most nem ilyen jellegű nyavalyára gondolok. Hanem olyanra, amitől az életed kibillen az addigi helyzetéből huzamosabb időre, mert mondjuk durva hormonális zavarod van, ami a mindennapjaidat erőteljesen befolyásolja; vagy pl. mozgásszervi problémáid adódnak...és akkor még a rettegett daganatos vagy egyéb betegségekről nem is beszéltem. Esetleg ezek halmozottan is előfordulhatnak. Sajnos egyre több ilyet hallok, és némelyiket magam is tapasztalom. Mentálisan és fizikálisan is kimerülünk, és elkezdünk nem jól működni. Nem szeretem a betegség szót. Legalábbis jelenleg a saját állapotomra nem. Az állapot szót szeretem, mert abban ott a remény, hogy ez csak ideiglenes. Hogy tehetek arról, hogy hogy "áll" a szénám. Miközben írok, most mosolygok. Mert minden nap elgondolkodom rajta, hogy milyen szerencsés vagyok, és mély hálát érzek. Magam elé képzelem a kislányom és férjem mosolyát (akik épp az emeleten pihennek, amíg én írok), és a szívem megtelik szeretettel és hálával. Imádom őket - bocs a nyálas dumáért, de így van.  Viszont ez sajnos nem elég ahhoz, hogy non stop boldog legyek. Nem vagyok tőle egészségesebb, sem harmónikusabb állapotban magammal. Azon dolgoznom kell. 
Ők sajnos nem tudják kijavítani a bennem nem optimálisan zajló folyamatokat. Azt valahogyan nekem kell. Kérhetek hozzá segítséget. Szakemberektől, a családomtól, de mindent nekem / nekünk kell. Mindezt pedig sokkal könnyebb, ha nem érzed azt, hogy "kötelező a boldogság". Igen is joga van mindenkinek ahhoz, hogy néha szomorú és dühös legyen. Hogy megélhessen minden érzést, ami benne van. A nélkül, hogy hisztisnek, vagy pesszimistának, vagy hálátlannak, vagy hülyének titulálnák érte. Még akkor is jogod van ehhez, ha Anya vagy! A gyermekednek sem kell azt látnia, hogy Anya mindig csak gürizik, és vigyorog, mint valami belőtt robot.
Az elmúlt hónapokban brutális stressznek tettük ki magunkat önként. Az egész eddigi életünket a feje tetejére állítottuk. Költséges, rizikós változtatás ez. Rengeteg tennivalóval. Mégis örülünk, hogy megléptük. Viszont nagyon furcsa volt kilépni a mókuskerékből, komfortzónából - nevezze mindenki, ahogy akarja. Viszont akármennyire is úgy érezzük, hogy jó döntést hoztunk, és fogynak a teendők...kicsit rémisztő ez a fene nagy szabadság. Hogy most mindent újra kezdhetünk. Annyi évig csináltunk muszájból dolgokat, hogy azon kapom magunkat, hogy mintha igyekeznénk ugyanoda beskatulyázni magunkat, ahol voltunk. A régi "rendbe"...csak, hogy ismerős legyen valami. Az ismerős = megnyugtató. 

Minden nap dolgozom azért és azon, hogy odafigyeljek magamra. Hogy megengedjek magamnak dolgokat, amiket nem. Hogy a régi berögzült mintákat, rossz szokásokat felül tudjam írni. Hogy MINDEN NAP legyen, amivel tettem a lelki és testi egészségemért. Ezért aztán minden nap, de olvasok egy kicsit, és csak olyat, amihez kedvem van. Igaz elkezdtem vagy 5 könyvet az elmúlt 1 évben. Viszont eldöntöttem, hogy nem engedem, hogy ez frusztráljon. Mindig azt olvasom, amihez kedvem van, és majd sorra kerül mind. Ha meg nem lesz kedvem valamelyiket folytatni...akkor mi van?! Semmi!  Amikor tehetem, akkor azt és úgy teszem, ahogy nekem jól esik. Persze azért figyelek a környezetemre, és nem felejtem el, hogy Anya és feleség és testvér és gyerek és barátnő és stb.stb. vagyok...viszont az elmúlt években igencsak elfelejtettem, hogy én ÉN vagyok...és magamnak is fontos kell, hogy legyek. Ahhoz, hogy őket igazán boldoggá tehessem, ahhoz nekem is jól kell lennem.

Sajnos ezt nem értettem meg egészen addig, mígnem a sors a képembe nem tolta ennek tényét némi egészségügyi zűr formájában. Igaz a mondás, hogy csak az tud adni, akinek van. Ha neked nincs jó kedved, nem is tudod megosztani a másikkal...és mint velem is megértette az élet...nem tudsz vigyázni a családodra, ha pl. mozgásképtelenné válsz. Szóval szakíts időt a testi, lelki egészségedre önszántadból, hogy nyugodt, boldog lehess egyedül és a hozzátartozóiddal is...mert ha nem vagy résen, az élet kikényszeríti belőled, hogy lelassíts és szánj időt MAGADRA!!!